Előadás

Ez az iskola más volt, mint a többi. Tóthné Molnár Ildikó igazgatóhelyettessel történt előzetes egyeztetés során megtudtuk ugyanis, hogy ide olyan fiatalok járnak, akik speciális nevelési igényűek. A többségükben mentálisan enyhén sérült, hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok külön foglalkozást igényelnek, így esetükben eltértünk a megszokott forgatókönyvtől. Az Alapítvány fontosnak tartotta, hogy őket is megszólíthassa programjával, melynek célja az önkéntesség elterjesztése. Így az Alapítvány két önkéntesén kívül a csapathoz Gyukits György szociológus is csatlakozott, aki a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének egyetemi adjunktusaként vállalta el az önkéntesi feladatot. Két körben érkeztek a diákok: az első csoport 10:00 órától, a második pedig 11:00 órától.
Az első órában közel 30 diákkal volt alkalmunk beszélgetni. Ezek a fiatalok kőművesnek, burkolónak, illetve varrónőnek tanulnak. Rövid bemutatkozás után nagycsoportos játékkal indítottunk: mindenkinek körbe kellett rajzolnia az egyik tenyerét és beleírnia azokat a dolgokat, amik bizonytalanságot, esetleg szorongást okoznak nekik a jövőjükkel kapcsolatban. A feladat jól sikerült, a csoport tagjai szépen megnyíltak és őszintén beszéltek félelmeikről, ami a munkavállalási nehézségeket éppúgy érintette, mint a családalapítást érintő aggodalmaikat vagy a bőrszínük miatti megkülönböztetésből származó hátrányaikat. Válaszaikkal és vallomásaikkal egymást is bátorították, így egy nagyon őszinte beszélgetés lett a játékból, de ezeket már három kisebb (egyenként 8-10 fős) csoportban dolgoztuk föl.
A másik foglalkozást 10 diákkal tartottuk. Ők felszolgálónak tanulnak és kivétel nélkül szakmai gyakorlatot teljesítenek jó nevű budapesti vendéglátóhelyeken. Esetükben két csoportot képeztünk és kerekasztal beszélgetés formájában ismerkedtünk meg velük. Meséltek szakmai tapasztalatukról, élményeikről, céljaikról, valamint terveikről. Érezni lehetett, hogy elégedettek életük menetével, szeretik a vendéglátás világát és bizakodóak jövőjüket illetően. A kötetlen beszélgetés olyan jól sikerült, hogy az előre tervezett 45 perc helyett 1,5 óráig tartott.

Ez az Életpálya Nap komoly kihívás, ugyanakkor kellemes csalódás is volt számunkra. Egy picit mind izgultunk a speciális körülmények miatt, de minden gördülékenyen ment: a diákok érdeklődőek, őszinték és nyitottak voltak és meglepően élesen látták saját boldogulási esélyeiket és megélhetési nehézségeiket. Problémáik és hátrányos helyzetük miatt sem volt bennük indulat, csak törekvés a bizonyításra és egy jobb életre – ez pedig példaértékű lehet bárki számára.